[ Pobierz całość w formacie PDF ]

idQ alatt, amióta ez tart, most magamról beszélek, ezentúl csak magamról fogok beszélni, eldQlt,
még ha nem sikerül is, semmi ok rá, hogy sikerüljön, tehát belevághatok. Semmi sem változott.
Biztos mégis öregszem, eh, mindig öreg voltam, mindig öregedtem, és az öregedés nem változtat
semmin, arról nem beszélve, hogy nem is rólam van szó, egye meg a fene, ellentmondtam ön-
magamnak, de mindegy. Amíg az ember nem tudja, mirQl beszél, és nem állhat meg, hogy gon-
dolkodjon rajta, pihent fejjel, szerencsére, szerencsére, addig szívesen megállna, de amikor akar,
amíg, mondom, amíg, na, mi az, amíg, amíg, ó hagyjuk már a francba az egészet, amíg így, amíg
úgy, jól van, ne beszéljünk már róla, majdnem belesültem. Segítség, segítség, ha le tudnám írni
ezt a helyet, én, akinek mindig nagyszerqen sikerültek az ilyen helyiség írások, falak, mennyeze-
tek, padlók, igen, errQl voltam híres, ajtók, ablakok, hány meg hány ablakot képzeltem már el éle-
tem során, olyanok is voltak köztük, melyek a tengerre nyíltak, csak a tengert lehetett látni belQ-
lük, és az égboltot, ha beköltözhetnék egy szobába, akkor vége lenne a szavak után folyó hajtó-
vadászatnak, még ha nem volna is ajtaja, sem ablaka, csak négy oldala, hat oldala, ha bezárkóz-
hatnék, valami aknába, sötét is lehetne, mozdulatlan lehetnék, kiismerném magam, hallgatnám a
visszhangot, felismerném, emlékeznék rá, elképzelném magam, otthon volnék, elmondanám, mi-
60. oldal
lyen otthon lenni, ahelyett hogy másutt van az ember, ezen a helyen, ha leírhatnám ezt a helyet,
lefesthetném, megpróbáltam, nem érzem a helyet, nem érzem a helyet magam körül, nem érek
véget, nem tudom, mi ez, nem hús, nem ér véget, mintha levegQ lenne, ez az, ezúttal én vagyok
az, mondják, nem sokáig, mintha gáz lenne, ostobaságok, a hely, a hely, aztán kiagyaljuk, elQbb a
helyet, aztán beköltözöm, behatolok ide, szilárd alakban, a közepébe vagy egy sarokba, három ol-
dalról alátámasztva, a hely, ha legalább éreznék egy helyet, megpróbáltam, mindjárt megpróbá-
lom, sohasem volt az enyém ez a tenger az ablakom alatt, az ablakom fölött, és a csónak, emlék-
szel a csónakra, a folyó, az öböl, jól tudtam, hogy vannak emlékeim, igazán kár, hogy nem ön-
magamról, a csillagok, a bóják, a bóják fényei, a cserjék lángjai a hegyen, mindez akkoriban tör-
tént, amikor nem tagadtam meg magamtól semmit, a többiek kihasználták azt az idQt, hullottak,
akár a legyek, vagy erdQ, nem okvetlenül kell fedél a fejem fölé, nem kell szoba, ha elképzelhet-
ném magam erdQben, megrekedve a bozótban, vagy körben járva, akkor vége lenne a zagyvál-
kodásnak, leírnám a lombokat, egyenként, a növekedés, a kibontakozás, a lehullás pillanatában,
meg azt a pillanatot, amikor avarrá válnak, jó pillanatok, olyasvalaki számára, akinek nem kell
azt mondania: De ez nem én vagyok, nem én, hol vagyok, mit teszek, ez alatt az idQ alatt, mintha
fontos volna, lehqti a hangulatot, hogy ilyen messze érzi magát az ember, már nincs ott a szíve,
pedig ott volt, a cserjék között, az árnyék ringató homályában, kipróbálja a tengert, kipróbálja a
várost, keresi magát a hegyekben, a síkságon, ez csak természetes, szeretne, szeretne a saját szeg-
letében meghúzódni, nincs már szerelem, nincs már kíváncsiság, nyugtalan, fáradt, szeretné ab-
bahagyni, már nem utazni, nem keresni többé, nem hazudni, nem beszélni, becsukni a szemét, de
a sajátját, egyszóval pihentetni a kezét, miután elfogyott a tennivaló. Megjegyzek valamit: A töb-
biek eltqntek, mind egy szálig. Homályosan. Egyébként nem jegyzek meg semmit, folytatom,
ahogy tudom, ha jelenteni fog valamit az egész, nem tehetek róla, már említettem ezt, ezt már
érintettem, ez már érintett engem, ezerszer meg ezerszer, megint rajta a sor, elmúlik és majd más
jön helyette, jól ismert régi pillanatom más pillanata, itt van, a régi értelmet, jelentést adom ma-
gamnak, melyet nem adhatok magamnak, a kárhozottaknak is van istenük, mint az elsQ napon,
ma van az elsQ nap, most kezdQdik, jól ismerem, emlékezni fogok rá, amíg végigélem, egész nap
tart, míg megszületek, hiábavaló születések, és úgy érkezem el az éjszakához, hogy nem is létez-
tem elQtte. Nézd csak azt a tuniszi rózsaszínt, az a hajnal. Ha bezárkózhatnék, mindjárt gyorsan
bezárkózom, nem én leszek az, gyorsan helyet csinálok, nem magamnak, mindegy, nem érzem a
helyet, majd talán késQbb, meghódítom, beleköltözöm, beleköltöztetek valakit, majd csak találok [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • kucharkazen.opx.pl