[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Ferencet, hogy vétkeznék. És mondá néki Szent Ferenc: Jól vagyon, menjünk hát a nyoszolyára . És amaz
vezeté Qt a kamarába. Mondá Szent Ferenc: Jöjj te vélem, majd én vezetlek szépséges nyoszolyára . És vezette
Qt nagy tqzhöz, melyet ama házban gyujtottak; és lelkének nagy buzgóságában levetkezvén, veté magát
mezítelenül a tqzhöz, a tqzhelynek köveire és hívá amaz asszonyembert, mezítelenítené meg magát Q is és jönne
feküdni melléje, a lágyan vetett szép nyoszolyára. És feküdvén Szent Ferenc ezenképpen sok ideig vidám arccal,
érintetlenül, amaz asszonyember a csodától félemedetten és az Q szívében megsemmisülten, nemcsak hogy
megbánta bqneit és bqnös szándékát, de tökéletesen megtért Jézus Krisztus hitéhez és oly szentéletq lQn, hogy
általa sok lelkek üdvözültek ama tartományban.
Végezetül, mikoron Szent Ferenc látta, hogy ama tájakon a lelkekben immár több gyümölcsöt nem termelhet,
isteni intelemre elhatározta, hogy minden társával visszatér az igazhitqek közé; és eloszólítván valamennyit,
visszatért a Szultánhoz, hogy tQle búcsúzzék. Mondotta ekkor a Szultán: Fráter Ferenc, örömest megtérnék én
Krisztus hitére, de félek ezt cselekedni most: mivel ha közelvalóim meghallanák, legyilkolnának és azonképpen
téged és a te társaidat is; és mivelhogy te még felette sok jókat cselekedhetsz és ezenképpen nékem is súlyos
dolgokat kell végrehajtanom, nem akarom tehát sem a te, sem az én vesztemet felidézni, de taníts meg, hogyan
tudnám megmenteni lelkemet és én kész vagyok tenni, miket nékem meghagysz . Mondá ekkor szent Ferenc:
Uram, távozom most tQletek, jutván azonban magam földjére és annak utána Isten kegyelmébQl az égbe, holtom
után Istennek kedve szerint, elküldöm hozzád én két fráteremet, hogy Krisztus keresztségét általuk elvegyed és a
te lelked, miképpen azt nékem Úr Jézus Krisztusom kinyilatkoztatta, megmenekedik. De te azonközben
szabadítsd meg magadat minden nyügtQl, hogy mikor is eljövend hozzád Isten kegyelme, felkészülten leljen a
hitre és áhítatra . És miképpen ezt fogadá, azonképpen lQn.
Ennek utána Szent Ferenc jámbor társainak ama tisztes gyülekezetével hazatért és némely esztendQknek
teltével elkövetkezvén testi halála, visszaadta lelkét Istennek. A Szultán pedig betegeskedvén, várta, hogy
beteljesednék Szent Ferenc ígérete és vigyázókat állított néminemq utakra, meghagyván, ha két barátot látnának
Szent Ferenc kámzsájában, késedelem nélkül vezessék Qket eléje. Ez idQtájt történt, hogy Szent Ferenc megjelent
két barátnak és parancsolá nékik, hogy legottan menjenek a Szultánhoz és cselekedjenek az Q üdvösségére,
miképpen Q azt néki megígérte. És a barátok legottan útnak eredtek, átkelvén a tengeren és a mondott vigyázók a
Szultán elébe vezették Qket. És látván a Szultán a barátokat, nagy örvendezéssel szólott: Imhol bizonyossággal
tudtomra adatik, hogy Isten az Q szolgáit elküldi lelkem üdvösségének miatta, miképpen azt nékem Szent Ferenc
sugallatából ígérte . Nyervén ennek utána a mondott barátoktól tanítást Krisztus hitében, elvevé a szent
Keresztséget, és ezenképpen újra születve Krisztusban, meghalt ama betegségben, de lelke megmenekedett Szent
Ferencnek érdemeiért és mívelkedéseiért.2 Az áldott Krisztusnak dícséretére. Amen.
HUSZONÖTÖDIK FEJEZET
Miképpen gyógyította meg Szent Ferenc egy bélpoklosnak testét, lelkét.
Krisztusnak igaz tanítványa, Szent Ferenc mester, amíg csak élt e siralmas világon, minden erejével arra
törekedett, hogy Krisztust, a tökéletes Mestert kövesse. Miért is Isten kegyelmébQl többszörösen megtörtént,
hogy akinek Q meggyógyította testét, annak Isten ugyanegy órában meggyógyította lelkét, miképpen azt
Krisztusról olvassuk. És ennek okából a bélpoklosokat nemcsak Q maga szolgálta készségest, de meghagyta,
hogy a rendjebeli barátok járván-kelvén a világban, ugyancsak szolgálják a poklosokat Krisztus szerelméért, aki
érettünk hordozni akarta a poklosság vádját.1
Történt egyszer egy helyen ama kolostornak közelében, amelyben akkor Szent Ferenc lakozott, hogy a
fráterek szolgáltak a poklosoknak és betegeknek az ispotályában, melyben vala egy poklos, oly igen türelmetlen
és tqrhetetlen és megátalkodott, hogy mindenki szentül hitte, amint azonképpen is volt, hogy az ördög
megszállotta Qt; durva beszédekkel és ütlegekkel oly csúful gyalázta mindazokat, kik Qt szolgálták s ami
rosszabb, illetlenül káromolta Krisztust, az áldottat és az Q szentséges Anyját, szqz Máriát, hogy semmiképpen
sem akadt többé, ki Qt ápolni és szolgálni akarta volna. És jóllehet, a barátok arra törekedtek, hogy türelmük
érdemeit gyarapítván, a nékik kijáró szidalmakat és csúfságokat béketqrQen viseljék, de mert Krisztusnak és az Q
Anyjának káromlását lelkiismeretükben elviselni nem tudták; elhatározták tehát valamennyien, hogy a mondott
bélpoklost magára hagyják. De mit sem tettek azonközben, míg ebbéli szándékukat a Regula szerint, Szent
Ferencnek nem jelentették, ki is akkoron egy közeli kolostorban lakott. És minekutána jelentették, méne Szent
Ferenc amaz elvetemült pokloshoz és eljutván hozzá, köszöntötte Qt, mondván: Isten adjon néked békességet,
én drágalátos atyámfia . Felelé a poklos türelmetlenül: Vajjon miféle békességet adhatna nékem az Isten, aki is
elvett tQlem békességet és minden jókat és egészen megrothasztott és bqzössé tett? Szent Ferenc mondá: Légy
türelemmel, merthogy a testnek nyavalyái IstentQl adatnak nékünk e világon a mi lelkünk üdvösségére; és nagy
javunkra szolgálnak, ha békével viseljük Qket . Felelé a beteg: És hogyan viselhetném békével a szünetlen
szenvedéseket, mik éjjel-nappal gyötörnek engem? és nemcsak a kórság gyötör, de még inkább gyötörnek a te
atyafiaid, kiket ide küldtél, hogy szolgáljanak nékem és nem szolgálnak, miképpen kellene .
Ekkor Szent Ferenc elQtt isteni sugallatból nyilvánvalóvá lQn, hogy eme poklost hatalmába kerítette a gonosz,
térdrehajlott tehát és ájtatosan könyörgött érette Istenhez. Minekutána imádságát bevégezte, hozzá méne
mondván: Én fiam, magam akarlak szolgálni, mivelhogy elégedetlen vagy a többiekkel . Kedvemre való vagy,
felelé a beteg, de mi mást tudnál tenni érettem, mint amit egyebek tesznek? Felelé Szent Ferenc: Amit csak
kívánsz, megteszem . Mondá a poklos: Akarom, hogy tetQtQl-talpig megmosdassál, mivelhogy olyannyira
nehéz szagom van, hogy saját magamat nem bírom elviselni . Ekkor Szent Ferenc legottan sok jó illatú füvekkel
vizet melegíttetett, majd megmeztelenítvén a poklost, tulajdon kezével kezdé Qt mosni és egy másik barát
azonközben vizet öntözött reá; és isteni csodára, hol Szent Ferenc az Q szent kezével a poklost illette, azonnal
eltávozék tQle a poklosság és tökéletesen megtisztult a teste. És miképpen kezde tisztulni a teste, azonképpen
kezde tisztulni a lelke; miért is, látván gyógyulását a poklos, magába szállott, szánta és bánta bqneit keserq
[ Pobierz całość w formacie PDF ]